Életem meséje

10. fejezet

Célia

Szombat reggel volt és én megint a konyhában szorgoskodtam teljesen kipihenten. Ami nálam nagy szó volt, rég nem bírtam sokat aludni, és most végre sikerült. Hihetetlen volt számomra, hogy a péntek délutánt és fél éjszakát átaludtam. Ám hajnali fél négykor kipattant a szemem. Mivel még elég sötét volt, nem ültem neki rajzolni, ám tétlenül sem bírtam az ágyban maradni. Felkeltem, és az első utam a zuhany alá vezetett. A fürdő ellazított és megnyugtatott. A zuhany után felvettem az itthoni ruháimat és a konyhába indultam. A robot pilótám a konyha ajtajában átvette az irányítást. Oda se figyelve pakoltam elő az alapanyagokat. Gondolataim eközben azon a ruhán jártak, amit nemrég terveztem. Úgy éreztem az új terv megérdemli, hogy ne csak egy papírlapon létezzen.

Amint egy pillanatra elszakadtam a ruhától, szemrevételeztem, hogy mit is alkotok. Palacsinta tésztát kavargattam. Mosolyogva összegeztem, hogy ennek mindenki örülni fog a családban. Amerikai palacsintámat sok éve szerették a szüleim és Gabriel. Különleges mézes tésztámat senki nem tudta utánozni. Így mindig szükség volt a szakács tudományomra. Egy óra alatt kész is voltam a sütögetéssel. Épp nekiültem a saját adagomnak amikor Gabe megérkezett valahonnan. Sompolyogva nyitott be a konyha ajtón.

- Jó reggelt Bátyó! – köszöntöttem mosolyogva.

- Neked is Lia! Már megint nem tudtál aludni? –kérdezte, e már fél hátsójával az asztal mellé telepedve szedte az első adagját. Majd magához húzta az áfonya lekváros üveget. Olyan aranyos volt így, mint egy éhes óriás bébi.

- Képzeld, tegnap egész délután aludtam. Csak reggel négy előtt ébredtem fel.

- Az igen! - szólalt meg teli szájjal. Kedvem lett volna megkérdezne, hogy most melyik tetszik jobban, az alvásom vagy a palacsinta. Ám inkább hallgattam. - Rég aludtál ennyit. Látom előkerült a mormota éned.

- Bizony! – innentől fogva csendben falatoztunk. Gabe néha kéjesen felnyögött. Én olyankor halkan felnevettem. Lassan szüleink is ébredeztek a szobájukban, a hangokból ítélve. Édesanyánk menetrend szerint futott be 6 óra 55-kor.

- Jó reggelt Kicsikéim! Hmm.. – szippantott bele a levegőbe, - Li, megint finomat sütöttél. Ugye mézes?

- Persze Anyukám! Hogy vagy?

- Jól, mint mindig, ha titeket látlak. – az asztal mellé ült ő is. Óvatosan elcsente Gabe-től az lekvárt. Felém fordult. - Jól aludtál Szívem?

- Persze. Négyig ki sem mozdultam az ágyból.

- És te merre voltál Kisfiam?

- Páran összeültünk beszélgetni Mike-nál. Szinte észre se vettük és reggel lett. Apa itthon van?

- Igen, de ő még alszik. Végre itthon tölti velünk a hétvégét. Rég voltunk így együtt mindannyian.– nagyot sóhajtottam erre.

- Végre nem nekem kell a konyhában sürgölődnöm, azon gondolkodva, hogy mivel foltozzam be, a Gabe gyomra helyet lévő vákuumot.

- Köszönöm Lia! Édes vagy. Már megint a súlyommal piszkálsz. Pedig a lányok buknak a mackós pasikra. – sértődve pakolt maga elé még két palacsintát. Mosolyogva álltam fel és öleltem át hátulról a vállát.

- Tudod, hogy így imádlak téged. – mosolyogva pusziltam meg hátulról a fejét. Majd anyához léptem. Anyu felállt és magához húzott. Mosolyogva bújtam hozzá.

- És én nem kapok ölelést? – bátyó durcás hangja rázott fel minket. Nevetve engedtük el egymást Anyuval. Majd két oldalról karoltuk át Gabe-et.

- De szépek vagytok Drágáim! – szólalt meg apa ekkor az ajtóban.

- Szép reggelt Apa! – köszöntem neki. Elengedtem Anyát és Bátyót, majd Apához léptem. Ő magához húzott és megpuszilta a homlokom.

- Neked is Li, szívem. Látom megint te keltél fel legelőször.

- Olyan jól volt aludni tegnap. Teljesen feltöltődtem. Úgy éreztem ebből az energiából nektek is kell egy keveset juttatnom. Ülj le Apa, enni.

- Máris, Kincsem. – mosolyogva engedett el. Gabe már ott topogott mögöttünk.

- Jó reggelt Fiam.

- Apa. – megölelték egymást. Majd Gabe visszaült az asztalhoz. Anya csókra nyújtotta az ajkát, majd ők is leültek az asztalhoz. Mosolyogva néztem őket pár percig, majd csendben kilopakodtam a konyhából. Túl szépek voltak így együtt. Féltem, hogy újra eltörik bennem a mécses.A szobámba mentem. Dudorászva csuktam be az ajtót, majd sétáltam a laptopom mellé. Elindítottam a zenelejátszómat. A gardróbba mentem és előhoztam a fekete szatén göngyölegemet. A varrógép asztal kinyitottam teljesen. Majd belelendültem a ruhám kivitelezésébe.