Életem regénye

Nos végre készen vagyok egy újabb résszel.

Nemsokára hozom a következő rész!

Jó olvasást!! :D

11. Fejezet

Gabriel

Halkan sompolygok fel Lia szobájába, ám már az ajtó előtt kedvenc zenéi üdvözölnek. Elmosolyodtam. Rég volt ilyen hangosa ház tőle. Régebben az őrületbe kergetett volna a zaj és a zene keveréke, de most felvidít. Inkább legyen egy mániákus húgom, mint egy magába roskadt. Szerettem volna minden alkalommal megilyesíteni alkotás közben. Látni, hogy dühödik be, mert elrontotta a varrást. Elképzeltem párszor, de sosem mertem megtenni vele. Veszedelmes ellenfél tudott lenni, főleg a harapásai miatt. Kinyitottam az ajtót és óvatosan bekukucskáltam. Ám leesett az állam a látványtól.

Egy gyönyörű fekete fénylő anyagú ruha volt rajta. Bírálóan nézte magát hatalmas tükrében, amikor észrevett, hogy az ajtóban állok. Hírtelen szólni sem tudtam, ahogy ott állt és felém nézett.

- Mi az? – kérdezte Célia aggódva, - Ennyire csak nem lett rossz a ruha?

- Nem erről van szó! Li gyönyörű vagy! – mosolyogva csuktam be magam mögött az ajtót. Első megdöbbenésem után alaposan végignéztem a húgomon. – Forogj egyet Lia!

Szó nélkül teljesítette a kérésemet. A ruhából a háta teljesen kint volt és az aljáról fémes csörgés hallatszott. Tökéletesen illet Célia alkatéra és az elől összeráncolt anyag szép dekoltázst formált neki. Szinte egy teljesen újjászületett nőt láttam magam előtt.

- Az alján mi van? – kérdeztem tőle kíváncsian.

- Sodronyszemek vannak rávarrva. – felemelte a szoknyarészt és megmutatta a karikákat. – Ilyen szemekből készültek a láncingek régen.

- És a hátán is sodronnyal fogtad össze? – fordítottam meg Lit és néztem meg a hát részét még egyszer.

- Bizony. Igazán egyedi ötlet nem? – Visszafordul és nagy szemekkel várta az ítéletemet. Kritikát és hibák, felsorolását szerette volna hallani de, most nem tudtam csak dicsérni.

- Hát az! Remélem ezt a ruhádat sűrűn, fogom rajtad látni. Nagyon tetszik! – mosolyogva ölelt meg hugi.

- Hát, ha eljössz velem az iskolazáró bálra, akkor biztos, hogy fogod rajtam látni. Ebben akarok menni.

- És akkor a csinos barátnődet is láthatom? – csúszott ki a számon akaratlanul. A francba, elszóltam magam.

- Háát, ha szeretnéd előbb is láthatod Kathet…. – mindentudóan vigyorgott rám és esélyem sem volt menekülni, - Mit szólsz?

- Igazából ez az egyik dolog, amiért bejöttem hozzád. Szeretnék jövő héten bulit tartani itthon. Anyuék szabadságon lesznek, és el akarnak menni az Ave Rivers-i házhoz kettesben. Segítenél nekem megszervezni és felügyelni a bulit? Esetleg sütni valamit? – aranyosan igyekeztem rá nézni, ám vigyorából láttam, hogy az első szóval meggyőztem. – Esetleg Kathe-t is elhívhatnád?

- Hát szívesen hazamennék én is, de szeretnélek látni már fülig szerelmesen. – hírtelen mindentudó mosolyra váltott. – Emlékszel még a családi legendára. Minden White fiú a húga barátnőjét vette el. Mint apa is. Testvérkém, neked véged…

Ezt el is feledtem. Eddig mindig elkerültem, hogy Célia barátnői közül nézzek magamnak barátnőt. De ez a lány a parkolóból… Álmatlan éjszakákat okozott nekem. Legyen, ahogy lennie kell, gondoltam bátran. Hátha lesz pár kellemes élményem a lánnyal.

- Majd meglátjuk Kicsim! – mondtam Húginak és megöleltem. Célia belebújt mint mindig az ölelésembe. Kicsit megropogtattam a csontjait.

- Aúú, te medve. Engedj el! – nevetve teljesítettem kérését. Morcosan nézett fel rám. – És mit szeretnél még tőlem?

- Volna egy pályázat amire felhívták tegnap a figyelmem. Egy fantasy történethez kellene borítót rajzolni. Érdekelne?

- Persze. Miről szól a történet?

- Nem tudom, csak a nevét az íróna és a könyvnek tudtam meg. Majd rá kell keresned az íróra az interneten és meg kell nézned a pályázatott pontosan.

- Úgyis kész vagyok ezzel a ruhával. Mond a nevet és a címet.

- Átrix Crow, Majdnem tökéletes mese….